9. helyezett - szeretlek

Hát, persze. Amit nem mondunk ki elégszer, vagy éppen túl sokszor mondunk ki, főként február közepe tájékán.


Én szív Téged. Ájlávjú. Zsötem. A rövid szöveges üzenetek nyelvezetében rengetegféle változata megtalálható.


Az eredetéről az etimológiai szótár szerit: ‘szeretet’: szerelmes brátim (Halotti Beszéd); ‘szenvedélyes és érzéki vonzódás’. Származékok és kapcsolt szavak: szerelmes, szerelmetes, szerelmi, szerelmeskedik, szerelmeskedés, szeret, szeretet, szerető, szeretkezik, szeretkezés.
A szócsalád valószínű alapja a szer, amely legkorábban igenévszó volt, igeként ‘társul, kapcsolódik’ jelentéssel. A ~ olyan képzés, mint a félelem, türelem; ez és a szeretet sokáig azonos értelmű szavak voltak, és csak néhány száz éve rögzült véglegesen mai jelentéskülönbségük.


Létezik egy könyv is, inkább csak az érdekesség miatt említem meg: Szeretlek könyv.

A képek, amiket társítok (rengeteg nem túl ízléses képek találtam, amikor keresgéltem, próbáltam válogatni):

Azért a nyelv az úr - február 21-e az anyanyelv nemzetközi napja

Ma van az anyanyelv nemzetközi napja. Mondogatom magamban ezt a mondatot még néhányszor. Milyen fura ez. Kinek a fejében merült föl? Anyanyelv és nemzetköziség. :)

Nagyon-nagyon szeretem a nyelvünket, de biztosan nem tudnék meghalni érte. Volt olyan ország, ahol ezt tették. Persze vannak helyek, ahol a magyarok nem használhatják bárhol az anyanyelvüket...

S annak ellenére, hogy Herder ugyebár megjósolta, hogy Magyarország el fog tűnni a szláv tengerben ("A magyar, mint az ország lakosainak legcsekélyebb része, most szlávok, németek, románok és más népek közé vannak beékelve, s századok multán talán nyelvüket is alig lehet felfedezni."), később mégis visszavonta, mert rájött, hogy a magyar kultúra (s benne a nyelv is) milyen értékeket, szépséget hordoz.

Szeretem.

http://www.mno.hu/portal/696071

(http://koryart.freeblog.hu)

10. helyezett - alkony

2009 a magyar nyelv éve volt, s persze sok minden másé is, de ebből az apropóból megkérdezték az embereket, melyik szó a legszebb szerintük a magyar nyelvben. A másik oldalt is megmutatták (hulladék szavak), erről majd később írok.

A végéről kezdem. A jelenlegi állás szerint a 10. helyezett az ALKONY szó.

Jelentése: valaminek utolsó, hanyatlását jelentő szakasza. 


Az etimológiai szótár szerint: Származékszó az alkot igében szereplő alk- tőből, mely ‘hozzáilleszkedik’ jelentésű. A régiségből és a népnyelvből vett adatok alapján feltehető, hogy egy eredetibb alkamodik (mint pl. fut -> futamodik) alakból lett előbb alkonodik s végül ~; értelme az, hogy estefelé a nap a látóhatárhoz ér, hozzá illeszkedik. Az alkonyt a nyelvújítás korában vonták el az ~ igéből. Lásd még alkalom, alkat, alkot, alkuszik.

A szó kiejtésekor mélységes szomorúságot és egyben nyugalmat érez az ember. A jelentésére gondolva ez természetes is, a hangzók tökéletesen tükrözik mindezt.

Társítok néhány képet:

tiszteletre méltó

No, ez volt az a bizonyos "összeszólalkozás" egy oldalon, ami elindított bennem egy "bloglétrehozási" folyamatot. :)

Íme:

Amiről szó volt Thomas Raucat Tiszteletreméltó kirándulás című könyve.

ember1: Uh. Azért legalább a címben illett volna különírni ezt a "tiszteletre méltó"-t.

én: igaz

ember2: Nem igaz.

én: persze, írhatja, fordíthatja bárki..., bárhogy, de azért nem árt helyesen írni...

ember2: A helyesírási szabályokat is halandók határozzák meg, van amint lehet vitatkozni.

én: azért a vesszőkön sem fogok, amiket az "amin" szó előtt "illene" használni... :), no, mindegy, kár ezen vitázni :)

ember2: az egy dolog, hogy elég hanyag volt a fordító, de ez a kifogásolt tiszteletreméltó pont olyan, hogy azon lehet vitatkozni, akár a nyitvatartáson. (Meg egyébként a morgómaciknak ott a lehetőség, hogy olvasás közben átjavítsák a hibákat, és úgy adják tovább, ha e-könyvként olvassák. Szoktam én is.)

én: azt gondolom, hogy annira elkorcsolut az összes nyelv a rövidítések, az idegen szavak stb... miatt, hogy legalább a boltokban kitett "reklámonok" (könyveken) kell úgy szerepelnie a szónak, ahogy a szabályban kikötötték; s ha mindenki a saját belátása szerint használja a nyelvet, akkor egy idő után mindenkinek saját nyelve lesz...

Gróf Széchenyi forogna?...

Nyelvében él a nemzet, de olyan még nem élt, ki nyelvével nemzett.

Most még ki lehet szállni... :)

Álljunk meg egy szóra: b*szni

Grétsy László számomra példa. Olyan alázattal foglalkozik a magyar nyelvvel, mintha saját gyermeke lenne.

Ő az, akitől meg lehetne kérdezni, hogy vajon szereti-e a betűtészta levest. :)

Szeretem a személyiségét, ezt tükrözi az egyik előadásából vett szöveg is:

Helyzet:
Fiatal lány enyeleg fiatal fiúval. A háttérben figyeli őket a fiú egyik barátja. Mihelyst a lány egy pillanatra eltávozik, a két fiú között a következő párbeszéd alakul ki:

- Baszod, mi?
- Á!
- Át akarsz baszni, mi?
- Ne basztass már! Basznám, baszod, de rábasztam: baszik baszni, baszd meg! Ez bebaszott! Ezt kibaszottul elbasztam! Bassza meg!

Magyarról magyarra :
- Lefeküdtél vele, mi?
- Á!
- Becsapsz, mi?
- Ne kínozz! Szívesen magamévá tenném, elhiheted, de kudarcot vallottam: nem hajlandó szeretkezni, az ördög vinné el! Ez aztán a váratlan fordulat!
Ugyancsak alaposan melléfogtam! A fene egye meg!

Nem vitás, a kis példa rendkívül élesen világít rá hétköznapi nyelvünk sorvadására, elszegényesedésére. Ugyanakkor nem tudok
szabadulni egyfajta torz büszkeségtől sem: Lám, még nyomorában is milyen kifejező, milyen hajlékony a nyelvünk!
Nem ismerek egyetlen nyelvet sem, amely ehhez hasonló bravúrra lenne képes: ugyanannak az alapszónak pusztán tizenháromféle ismétlésével (többé-kevésbé) értelmes mondat alakítható ki!
Külön fel szeretném hívni a figyelmet a ''baszik baszni'' fordulatrendkívüli finomságára. Ha például felcseréljük a szórendet, menten micsoda merőben más értelmet nyer a kifejezés!
(''Baszik baszni'' = ''Nem hajlandó szeretkezni'', de ''Baszni baszik'' = ''Nemi életet él ugyan... '' és úgy folytatódhatna például: ''... csak épp nem énvelem...'' Micsoda különbség!)

nyelvember

Azt hiszem, ide jön az a rész, amikor meg kell magyarázni, miért kezdtem el ezt a blogot írni. Nos, mostanság volt néhány vitám a magyar nyelv használatával kapcsolatban. S mivel már így is eléggé megcsonkították az általam elfogulatlanul szépnek tartott nyelvünket, gondoltam, nyitok egy olyan helyet, ahol megpróbálom felhozni az értékeit, a számomra fontosnak tartott értékeit.