tiszteletre méltó

No, ez volt az a bizonyos "összeszólalkozás" egy oldalon, ami elindított bennem egy "bloglétrehozási" folyamatot. :)

Íme:

Amiről szó volt Thomas Raucat Tiszteletreméltó kirándulás című könyve.

ember1: Uh. Azért legalább a címben illett volna különírni ezt a "tiszteletre méltó"-t.

én: igaz

ember2: Nem igaz.

én: persze, írhatja, fordíthatja bárki..., bárhogy, de azért nem árt helyesen írni...

ember2: A helyesírási szabályokat is halandók határozzák meg, van amint lehet vitatkozni.

én: azért a vesszőkön sem fogok, amiket az "amin" szó előtt "illene" használni... :), no, mindegy, kár ezen vitázni :)

ember2: az egy dolog, hogy elég hanyag volt a fordító, de ez a kifogásolt tiszteletreméltó pont olyan, hogy azon lehet vitatkozni, akár a nyitvatartáson. (Meg egyébként a morgómaciknak ott a lehetőség, hogy olvasás közben átjavítsák a hibákat, és úgy adják tovább, ha e-könyvként olvassák. Szoktam én is.)

én: azt gondolom, hogy annira elkorcsolut az összes nyelv a rövidítések, az idegen szavak stb... miatt, hogy legalább a boltokban kitett "reklámonok" (könyveken) kell úgy szerepelnie a szónak, ahogy a szabályban kikötötték; s ha mindenki a saját belátása szerint használja a nyelvet, akkor egy idő után mindenkinek saját nyelve lesz...