leltár

Vonat, induláskor telefonok az indulásról, néhol kapcsolatokról, szövevényesekről, jó hangosan. Gyerekek, három, satírozás hangja (a kifestőben). Az egyik (kisfiú) az ablaküvegre tapasztja arcát és nézi, amit én is: a feltámadást jelző, kifakadó rügyeket; a villanyoszlopoknak kivágott szélest ösvényt a farengetegben; a nem működő trabantot, ami tele van rámolva lommal (alig ismerem fel, hogy az), a mellette áll idős házaspárt, akik a távolban néznek egy láthatatlan pontot; a horgásztócsát a kisvárosi teszkó mellett; a farakást (minek is már?); a gyönyörű, gyönyörű, gyönyörű aranyesőt; a száz éves, égbe nyúló fát; a végtelen, friss zöldet mindenütt; a három fát a semmi közepén és a kis házikót kúttal, kerekessel; délibábbal, Hortobággyal; a folyócskát vízzel telt ártérrel, melyen pecázók "vadásznak" a víz felszínén ugráló gyémántokra..., hasztalanul...
Megszoktuk már a rügyeket, az ösvényt a fák sokaságában, a házaspárt, a tavat, a farakást, az aranyesőt, az égig érő fát, a zöldet, a kerekes kutat, a folyót, a csillogást...; néha fel kell jegyezni a fejünkben ezeket, hogy ne felejtsük el a csodákat..., amiket gyermekként még szájtátva lestünk a vonatablakból...