szabadság?...

Tegnap kezdtem el olvasni Orwell 1984 című könyvét, és persze egyből hátralapoztam az általa leírt utópia nyelvéhez. Megdöbbentő, s néha azt gondolom, nem vagyunk messze ettől...

Hosszú lesz, de érdemes elolvasni. A végén pedig egy újbeszél nyelven íróott vers is található a váróterem oldaláról.

Az újbeszél alapelvei

Az újbeszél Óceánia hivatalos nyelve, s azért találták ki, hogy az Angszoc vagy angol szocializmus ideológiai szükségleteit kielégítse. 1984-ben még senki sem használja, sem szó ban, sem írásban, egyedül gondolatközlési eszközként az újbeszélt. A Times vezércikkeit újbeszélül írják, ez azonban olyan mutatvány, amire csak a szakember képes. Úgy vélik, hogy az újbeszél körülbelül 2050 táján szorítja ki véglegesen az óbeszélt. Közben állandóan tért hódít, mivel minden párttag igyekszik egyre több újbeszél szót és nyelvtani szerkezetet hasz nálni a mindennapi társalgásban. Az 1984-ben használatos, az újbeszél szótárának kilencedik és tizedik kiadásában foglalt változat csak átmeneti forma, sok fölösleges szót és régies alakot tartalmaz, amelyeknek kiszorítása később lesz esedékes. Mi itt a végső, tökéletes, a szótár tizenegyedik kiadásában lefektetett változattal foglalkozunk.

Az újbeszél célja nem csak az, hogy az Angszoc híveinek megfelelő világnézet és észjárás kifejezési eszközéül szolgáljon, hanem az is, hogy minden más gondolkodási módot lehetet lenné tegyen. A szándék az, hogy ha egyszer az újbeszélt véglegesen elsajátították és az óbe szélt elfelejtették, eretnek - vagyis az Angszoc elveitől eltérő - gondolat szó szerint elgondol hatatlan legyen, legalábbis amennyire a gondolat szavaktól függ. Szótárát úgy szerkesztik, hogy egyfelől megadják a pontos és sokszor nagyon finom kifejezési lehetőséget minden olyan jelentésnek, amelyet egy párttag ki akarhat fejezni, másfelől kizárnak minden más jelen tést, sőt annak a lehetőségét is, hogy közvetett módszerekkel el lehessen jutni ilyen jelen tésekhez. Ezt részben új szavak kitalálásával érik el, főleg azonban azzal, hogy a nemkívá natos szavakat kiküszöbölik, illetőleg megfosztják maradék, nem pártszerű jelentéseiktől, sőt, amennyire lehetséges, minden másodlagos jelentésüktől. Nézzünk egy példát. A szabad szó még megvan az újbeszélben, de csak az ilyen megállapításokban használható: “Ez a kutya szabad (mentes) a tetűtől”, vagy “Ez a rét szabad (mentes) a gyomtól”. Nem használható azonban régi, “politikailag szabad” vagy “szellemileg szabad” értelmében, mivel a politikai és szellemi szabadság fogalomként sem létezik többe, tehát szükségszerűen névtelen. A határo zottan eretnek szavak kiirtásától függetlenül is célként tűzték ki a szóállomány csökkentését, s egyetlen nélkülözhető szó fennmaradását sem engedik meg. Az újbeszélt nem arra szánják, hogy kiterjessze, hanem arra, hogy szűkítse a gondolkodás területét, s közvetve ezt a célt szolgálja a szóválasztéknak a minimumra való csökkentése.

Az újbeszél az általunk ismert nyelvre van alapozva, napjaink embere számára mégis alig lenne érthető sok újbeszél mondat, még akkor is, ha nem tartalmazna újonnan alkotott sza vakat. Az újbeszél szavait három csoportra osztották, A szókincsre, B szókincsre és C szó kincsre. (a B szókincset az összetett szavak szókincsének is nevezik.) Egyszerűbb, ha min degyik csoportot külön tárgyaljuk, de a nyelvtannal elegendő lesz az A szókincsnek szentelt részben foglalkozni, mivel mind a három kategóriában ugyanazok a szabályok érvényesek.

A szókincs

Az A szókincs a mindennapi élet dolgainak megnevezéséhez szükséges szavakból áll - az olyan dolgokat megnevező szavakból, mint az evés, ivás, munka, öltözködés, lépcsőn járás, közlekedési eszközökön való utazás, kertészkedés, főzés és hasonlók. Majdnem teljesen azok ból a szavakból állították össze, amelyeket most is használunk - mint például: üt, fut, kutya, fa, cukor, ház, rét -, de napjaink szókészletével összehasonlítva e szavak száma rendkívül csekély, jelentésük pedig sokkal szigorúbban van meghatározva. Minden kétértelműséget és jelentésárnyalatot kitisztítottak belőlük. Ennek a csoportnak egy-egy szava csak egy staccato hangsor, amely egyetlen világosan érthető fogalmat fejez ki. Az A szókincset lehetetlen volna irodalmi célokra vagy politikai és filozófiai viták céljára használni. Csakis egyszerű és cél sze rű gondolatok kifejezésére való, amelyek rendszerint konkrét tárgyakra vagy fizikai cselek vésekre vonatkoznak.

Az újbeszél nyelvtanának két kiemelkedő sajátossága van. Az egyik a különböző szófajok majdnem teljes felcserélhetősége. A nyelv mindegyik szava (s elvileg ez az olyan absztrakt szavakra is vonatkozik, mint a ha vagy a mikor) használható igeként, főnévként, mellék névként vagy határozószóként. Az igei és főnévi alak közt nincs különbség. A gondolat szó például nem létezik az újbeszélben. A gondol helyettesíti, amely így főnévként is, igeként is szolgál. Etimológiai szempontokat nem vettek figyelembe, egyes esetekben az eredeti főnevet tartották meg, más esetekben az igét. Sőt ha egy-egy rokon jelentésű ige és főnév nem függött össze etimológiailag, egyiket vagy másikat gyakran akkor is eldobták. Nincs meg például a vág szó, amelynek jelentését kielégítően fedi a kés főnév-ige. A mellékneveket kizárólag az -os, -es, -ös képzőnek a főnév-igéhez való hozzátételével alkotják, a határozószókat pedig az -osan, -esen -ösen hozzátételével. Így például a sebességes gyors-at jelent, a sebességesen pedig gyorsan-t. Mostani mellékneveink közül néhányat megtartottak, például: nagy, fekete, puha, ezek száma azonban nagyon csekély. Mai határozószóink közül csak azokat tartották meg, amelyek eleve -osan stb.-re végződnek.

Ráadásul - s elvileg ez is a nyelv minden szavára vonatkozik - bármelyik szót tagadóvá lehet változtatni a nem előképzővel, és fokozni lehet a plusz-, nagyobb nyomaték esetén a dupla plusz előképzővel. Így például a nemhideg meleg-et jelent, a pluszhideg és duplapluszhideg pedig nagyon hideg-et és rendkívül hideg-et. S akár a mai nyelvben, majdnem minden szó jelentését módosítani lehet még olyan előképzőkkel is, mint az elő-, után- stb. Ilyen módsze rekkel lehetővé vált a szóállomány rendkívüli csökkentése. Adva van például a jó szó, nincs tehát szükség a rossz-ra, mert a kívánt jelentést ugyanúgy - illetőleg jobban - kifejezi a nemjó. Csak azt kell eldönteni minden olyan esetben, amikor két szó természetes ellentétpárt alkot, hogy melyiket vessék el közülük. A sötét szót például helyettesíteni lehet a nemvilágos szóval, vagy a világos szót a nemsötét szóval, aszerint, hogy melyiket részesítik előnyben.

Az újbeszél nyelvtanának másik sajátos vonása a szabályosság. Néhány kivételtől eltekintve, mindenféle toldalékolás azonos szabályok szerint történik. Így például minden többes számot sima k-val képeznek; a tó, ló stb. többese: tók, lók.

B szókincs

A B szókincs olyan szavakból áll, amelyeket szándékosan politikai célokra szerkesztettek, azaz olyan szavakból, amelyeknek nemcsak hogy minden esetben politikai vonatkozásuk van, hanem egyenesen azt célozzák, hogy az őket használó személyre rákényszerítsék a kívánatos szellemi magatartást. Az Angszoc elveinek teljes megértése nélkül nehéz ezeket a szavakat helyesen használni. Egyes esetekben átültethetők óbeszélre, sőt az A szókincs szavaival is kifejezhetők, ez azonban rendszerint hosszú körülírást igényel, és mindig a szavak bizonyos színezetének elvesztésével jár. A B szókincs anyaga tulajdonképpen szóbeli gyorsírásféle, gyakran egész gondolatsorokat néhány szótagba sűrít össze, ugyanakkor pontosabb és erő­teljesebb, mint az átlagnyelv.

A B szavak minden esetben összetett szavak. Két vagy több szóból vagy szórészletből áll nak, amelyeket könnyen kiejthető formában ragasztottak össze. Az így létrejött szóötvözet mindig főnév-ige, amelyet a rendes szabályok szerint toldalékolnak. Vegyünk egyetlen pél dát: a jógondol szó jelentése, nagyon durván visszaadva: “pártszerűség” vagy ha igének akar juk nézni: “pártszerűen gondolkozik”. Ennek a következő származékai lehetnek: főnév-ige: jógon dol; múlt idő: jógondolt; melléknév: jógondolos; határozószó: jógondolosan; igéből képzett főnév: jógondoló.

A B szavakat nem etimológiai alapon szerkesztették. A szavak, amelyekből csinálták őket, bármilyen szófajok lehettek, és bármilyen módon megcsonkíthatták őket, hogy könnyen kiejt hetők legyenek. A bűngondol (gondolatbűn) szóban például a gondol a második helyre került, míg a gondolrend (Gondolatrendőrség) szóban az elsőre, s itt a második szó csonkult is.

Némelyik B szónak rendkívül finom jelentései vannak, amelyeket alig ért meg az, aki nem ura a nyelvnek, mint egésznek. Nézzünk például egy tipikus mondatot egy Times-vezércikkből: Ógondolók nemhasérzik az Angszoct. Ezt a következőképpen lehetne a legrövidebben átül tetni óbeszélre: “Azok, akiknek eszmevilága a Forradalom előtt alakult ki, érzelmileg nem érthetik meg teljesen az angol szocializmus elveit.” Ez azonban nem egyenértékű átültetés. Kezdjük azzal, hogy a fent idézett újbeszél mondat teljes jelentésének megértéséhez világos fogalmának kell lennie arról, mit jelent az Angszoc. Ráadásul csak az Angszocban tökélete sen elmélyült valaki méltányolhatja a hasérez szó teljes értékét, mert ez a szó olyan vak, rajongó odaadást fejez ki, amilyet ma elképzelni is nehéz. Vagy itt van az ógondol szó, amelybe kiirthatatlanul bele van keverve a gonoszság és a dekadencia fogalma. Bizonyos újbeszél szavak - s ezek közé tartozik az ógondol is - sajátos funkciója azonban elsősorban nem az, hogy jelentéseket kifejezzenek, hanem az, hogy megsemmisítsenek. Az ilyen szavak - ame lyeknek száma magától értetődően csekély - egyre jobban kiterjesztik jelentésüket, míg végül egész sereg szót foglalnak magukba, s ezeket a szavakat aztán, mivel kielégítően pótolja őket az összefoglaló szó, el lehet dobni és felejteni. A legnagyobb feladat, amelyet az újbeszél szótár szerkesztőinek meg kell oldaniuk, nem az új szavak kitalálása, hanem a kitalált szavak jelentésének meghatározása: azaz annak megállapítása, hogy létezésük milyen szósorozatokat érvénytelenít.

Mint már a szabad esetében láttuk, kényelmi szempontból megtartanak néha olyan szavakat, amelyek egykor eretnek jelentést hordoztak, de csak a nemkívánatos jelentésektől való meg tisztításuk után. Ugyanakkor számtalan szó, mint például a becsület, demokrácia, tudomány és vallás egyszerűen megszűnt létezni. Néhány átfogó szó magába foglalta jelentésüket, s egyúttal meg is semmisítette őket. Például valamennyi szót, amely a “szabadság” és “egyen lőség” fogalmai körül csoportosult, most egyetlen szó, a bűngondol tartalmazza; a “tárgyi lagosság” és “ésszerűség” fogalmai körül csoportosuló szavakat pedig szintén egyetlen szó, az ógondol. Nagyobb pontosság veszedelmes volna. Amit egy párttagtól megkívánnak, az a régi zsidóéhoz hasonló szemléletmód, aki, ha mást nem is, annyit tudott, hogy saját népén kívül minden más nép “hamis isteneket” imád. Azt nem kellett tudnia, hogy ezeket az iste neket Baálnak, Ozirisznak, Molochnak, Astaróthnak nevezik; minél kevesebbet tudott róluk, annál jobb volt a hithűsége szempontjából. Ismerte Jehovát és Jehova parancsait; tudta tehát, hogy minden isten, akinek más neve vagy más tulajdonságai vannak, hamis isten. Valahogy ilyenféleképpen tudja a párttag is, hogy mi a helyes magatartás, és csak rendkívül homályos, általános fogalmak formájában tudja, hogy milyenfajta eltérések lehetségesek ettől. Nemi éle tét például teljes mértékben szabályozza ez a két újbeszél szó: szexbűn és jószex. A szexbűn kifejez minden szexuális bűnt. Kifejezi a paráználkodást, házasságtörést, homoszexualitást és az egyéb eltévelyedéseket, s ráadásul még az öncélú, normális nemi érintkezést is. Nincs szükség külön-külön való megnevezésükre, mivel mindegyik egyformán bűn, s elvileg mindegyik halállal büntethető. A C szókincsben, amely tudományos és technikai szavakat tartalmaz, szükséges lehet bizonyos nemi eltévelyedések speciális nevét megadni, az átlag polgárnak azonban nincs szüksége rájuk. Tudja, mit jelent a jószex, vagyis a férfi és nő közti, pusztán gyermeknemzés céljából történő s a nő részéről testi élvezet nélküli nemi érintkezés; minden egyéb szexbűn. Újbeszélül ritkán lehetséges egy eretnek gondolatot annak felfogásán túl is folytatni, hogy a gondolat eretnek; ezen a ponton túl hiányzanak a szükséges szavak.

A B szókincsben egyetlen szó sem semleges ideológiailag. Igen sok az eufemizmus. Ilyen például a gyönyörtábor (kényszermunkatábor) vagy a Minipax (Béke-minisztérium, azaz Hadügyminisztérium); majdnem pontosan az ellenkezőjét jelentik annak, amit jelenteni lát sza nak. Másfelől bizonyos szavak őszintén, szemérmetlenül feltárják az óceániai társadalom valódi természetét. Ilyen például a prolitáp, amely azt az értéktelen szórakoztatást és azokat az álhíreket jelenti, amelyeket a Párt a tömegeknek nyújt. Ismét más szavak kétértelműek; ha a Pártra alkalmazzák őket, “jó” jelentésük van, ha a Párt ellenségeire, akkor “rossz”. Nagy számban vannak ezenkívül olyan szavak is, amelyek első látásra puszta rövidítéseknek tűn nek, s amelyeknek ideológiai színezete nem jelentésükből, hanem szerkezetükből származik.

Lehetőség szerint minden olyan szót, amelynek valamiféle politikai jelentése van vagy lehet, a B szókincsbe erőltettek bele. Minden szervezetnek, embercsoportnak, tannak, országnak, intézménynek, középületnek a nevét úgy rövidítik le, hogy egyetlen könnyen kiejthető s minél kevesebb szótagszámú szó őrizze az eredeti jelentést. Az Igazság-minisztériumban például az irattári osztályt, ahol Winston Smith dolgozott, irosz-nak nevezték, a teleképes osztályt telosz-nak és így tovább. Ennek nemcsak időmegtakarítás a célja. Az összevont szavak és kifeje zések már a huszadik század korábbi évtizedeiben is megkülönböztethető jegyei voltak a politikai nyelvnek; az ilyenfajta rövidítések használatára való törekvés a totalitárius államokat és szervezeteket jellemezte leginkább. Példák erre az olyan szavak, mint a náci, Gestapo, Komintern, Inprekor, agitprop. Kezdetben ez a szokás még szinte ösztönösnek volt tekint hető, az újbeszélben azonban tudatos céllal alkalmazzák. Rájöttek, hogy az ilyen rövidítésben a név jelentése összeszűkül és körmönfontan megváltozik, mivel leválik róla a legtöbb asszociáció, amely különben hozzátapad. A Kommunista Internacionálé szavak például egy összetett képet idéznek fel az egyetemes emberi testvériségről, vörös zászlókról, barikádokról, Marx Károlyról és a párizsi kommünről. A Komintern szó azonban csak egy szorosan össze fogott szervezetet és egy pontosan meghatározott elméletet idéz. Olyasmire utal, ami majd nem olyan könnyen felismerhető és meghatározott célú, mint egy szék vagy asztal. A Komin tern szót szinte gondolkodás nélkül ki lehet mondani, míg a Kommunista Internacionálé olyan kifejezés, amelynél kénytelen az ember legalább egy pillanatig elidőzni. Hasonló képpen csekélyebb számúak és ellenőrizhetőbbek a Minigaz szó által felidézett asszociációk, mint az Igazság-minisztérium által felidézettek. Ez magyarázza nemcsak azt a szokást, hogy amikor csak lehet, rövidítenek, hanem azt a szinte túlzott gondosságot is, amellyel minden szót könnyen kiejthetővé igyekeznek tenni.

Az újbeszélben a jó hangzás, akárcsak a jelentés szabatossága, minden egyéb szempontnál fontosabb. A nyelvtani szabatosságot mindig feláldozzák érte, ha szükségesnek látszik. S mivel a követelmények elsősorban politikai célokat szolgálnak, a szavak rövidek, össze von tak, jelen tésük félreérthetetlen, gyorsan ki lehet ejteni őket, s a lehető legkevesebb vissz hangot keltik a beszélő lelkében. A B szókincs szavait még az a tény is hatásossá teszi, hogy meglehetősen egyformák. Ezek a szavak - jógondol, Minipax, prolitáp, szexbűn, Angszoc, gondolrend és még számtalan más - viszonylag mindig rövidek, s a hangsúly egyenlően oszlik meg az első és az utolsó szótag között. Használatuk egy bizonyos beszédmódra ösztökél, amely beszédmód egyszerre szaggatott és egyhangú. S pontosan ez az, amit el akarnak érni. A cél: a tudattól a lehetőség szerint független beszédet létrehozni, különösen akkor, ha a beszéd tárgya ideológiailag nem semleges. A mindennapi élet dolgaival kapcsolatban kétségtelenül szükséges néha gondolkodni, mielőtt beszélünk, egy párttagnak azonban, ha felszólítják, hogy valamilyen politikai vagy erkölcsi véleményt alkosson, képesnek kell lennie olyan automati kusan fecskendezni a kifogástalan nézeteket, ahogy a géppuska szórja a golyókat. Képessé teszi erre a gyakorlat, szinte vaktában használható eszközéül szolgál a nyelv, s még tovább segíti a folyamatot a szavak alkata, érdes hangzásuk s szándékos csúnyaságuk, amely össz hangban van az Angszoc szellemével.

Akárcsak az a tény, hogy nincs nagy választék a szavakban. Az újbeszél szókincse a miénk hez viszonyítva kicsi, s állandóan újabb módokat találnak ki, hogy tovább csökkenthessék. Az újbeszél minden más nyelvtől különbözik abban, hogy szótára évről évre vékonyabb, ahelyett hogy vastagabb lenne. Minden csökkentés nyereség, mert a kisebb választék kisebb kísértést jelent a gondolkodásra. Azt remélik, hogy végül értelmes beszédet hoznak majd létre pusztán a gégefő közreműködésével, a releváns agyközpontok bevonása nélkül. Ezt a célt őszintén bevallják az újbeszél kacsabeszél szavában, amely azt jelenti, hogy “kacsa módra hápogni”. Mint a B szókincs egyéb szavai, a kacsabeszél is kétértelmű. Ha az elhápogott nézetek pártszerűek, akkor csak dicséretet jelent, s ha a Times úgy emlékezik meg a Párt valamelyik szónokáról, mint duplapluszjó kacsabeszélő-ről, akkor az meleg és értékes elismerésnek tekintendő.

C szókincs

A C szókincs a másik kettő kiegészítése, és csupán tudományos és technikai kifejezésekből áll. Ezek hasonlítanak a ma használatos tudományos kifejezésekhez, ugyanazokból a szótö vekből képezték őket, de a szokott módon ügyeltek rá, hogy szigorúan meghatározzák jelen tésüket, s a nemkívánatos jelentésektől megfosszák őket. Ugyanazokat a nyelvtani szabályo kat követik, mint a másik két szókincs szavai. A C szavak közül nagyon kevés használatos a mindennapi beszédben vagy a politikai beszédekben. Minden tudományos dolgozó vagy tech nikus megtalálhatja a számára szükséges szavakat a szakmájának szánt listában, a többi listán előforduló szavakat azonban csak felületesen ismerik. Nagyon kevés közös szó szerepel vala mennyi listán, s nincs olyan szókincs, amely kifejezné a tudománynak mint észjárásnak vagy gondolkodási módszernek a funkcióját, a szaktudományoktól függetlenül. Ténylegesen nincs is szó a “tudomány” fogalmára, mivel bármelyik jelentéstartalmát elégséges módon fedi az Angszoc szó.

Az elmondottak alapján érthető, hogy meg nem felelő nézetek kifejezésre juttatása újbeszélül - egy nagyon alacsony színvonalon felül - majdnem teljesen lehetetlen. Nagyon durva, isten káromlásszerű eretnekségeket persze ki lehet fejezni. Lehet például azt mondani, hogy Nagy Testvér nemjó, ezt az állítást azonban, amely párthű fül számára eleve képtelenség, lehetetlen érveléssel bizonyítani, mert a szükséges szavak hiányzanak. Az Angszoc iránt ellenséges gondolatokat táplálni csak határozatlan, szavak nélküli formában lehet, kifejezni pedig csak nagyon tág fogalmakban, amelyek egész csomó eretnekségre kárhoztatnak, anélkül hogy hatá­rozottan tudni lehetne, mik azok. Tény, hogy az újbeszélt eretnek célokra használni csak úgy lehet, ha egyes szavakat visszafordítunk óbeszélre. Ez a mondat például: Minden ember egyenlő, elmondható újbeszélül, de csak olyan értelemben, amilyenben elmondható, hogy Min den ember vörös hajú. Nincs benne nyelvtani hiba, mégis valótlanságot fejez ki, tudniillik azt, hogy minden ember egyforma nagyságú, súlyú vagy erejű. A politikai egyenlőség fogal ma már nem létezik, ennek megfelelően az egyenlő szót meg is tisztították ettől a másodlagos jelentésétől. 1984-ben, amikor még az óbeszél a gondolatközlés megszokott eszköze, elméle tileg fennáll a veszély, hogy újbeszél szavak használata közben visszaemlékezünk eredeti jelentésükre. Annak, aki járatos a duplagondol-ban, nem nehéz ezt elkerülnie, néhány ember öltő múlva azonban már lehetőség sem lesz ilyen botlásra. Az az ember, aki csak az újbeszél ismeretében nőtt fel, nem fogja tudni, hogy az egyenlő szónak valamikor olyan mellékjelen tése is volt, hogy “politikailag egyenlő”, vagy hogy a szabad szó valamikor “szellemileg szabad”-ot is jelentett, mint ahogy például az olyan ember, aki sohasem hallott a sakkról, nem tud a királynő-nek vagy a bástyá-nak ezzel kapcsolatos másodlagos jelentéséről. Sok bűnt és hibát képtelenség lesz elkövetni, egyszerűen mert névtelenek, tehát elképzelhetetlenek lesz nek. És előre látható, hogy idő múltával az újbeszél megkülönböztető jegyei egyre hangsúlyo zottabbá válnak - egyre kevesebb szava lesz, ezek jelentése egyre korlátozottabb, s mindig kevesebb lehetőség adódik, hogy helytelen célokra használják őket.

Amikor majd az óbeszélt véglegesen kiszorítják, elszakítják a múlthoz fűződő utolsó lánc szemet is. A történelmet már újraírták, a múlt irodalmának töredékei azonban itt-ott fenn maradtak, tökéletlenül cenzúrázva, s amíg valaki még ismeri az óbeszélt, el lehet olvasni őket. A jövőben az ilyen töredékek, még ha véletlenül fennmaradnak is, érthetetlenek és lefordít hatatlanok lesznek. Lehetetlen lesz bármilyen óbeszél szöveget újbeszélre átültetni, hacsak nem valamilyen technikai eljárásról vagy nagyon egyszerű mindennapi cselekvésről szól, vagy hacsak nem pártszerű (újbeszélül: jógondolos) máris a tendenciája. Gyakorlatilag ez azt jelenti, hogy az 1960 előtt írott könyveket lehetetlenség lesz egészében átültetni. Forradalom előtti irodalmat csak ideológiai átültetésnek - azaz mind tartalmi, mind nyelvi szempontból való átalakításnak - lehet alávetni.

Vegyük például a Függetlenségi Nyilatkozat jól ismert részletét:

Magától értetődőnek tartjuk ezeket az igazságokat: hogy minden ember egyenlőnek terem tetett, hogy teremtője olyan elidegeníthetetlen jogokkal ruházta fel az embert, amelyekről le nem mondhat, s ezek közé tartozik a jog az élethez és a szabadsághoz, valamint a jog a bol dogságra való törekvéshez. Ezeknek a jogoknak a biztosítására az emberek kormány za tokat létesítenek, amelyeknek törvényes hatalma a kormányozottak beleegyezésén nyugszik. Ha bármikor, bármely kormányforma alkalmatlanná válik e célok megvalósítására, a nép joga, hogy az ilyen kormányzatot megváltoztassa vagy eltörölje, és új kormányzatot létesítsen...

Ezt teljes egészében lehetetlen úgy visszaadni újbeszélül, hogy az eredeti értelme megma radjon. A legtöbb, amit tenni lehet vele, az, hogy az egész szöveget egyetlen szóban, a bűn gondol-ban összegezzük. Teljes átültetése csakis ideológiai átültetés lehetne, ezáltal viszont Jefferson szavai az abszolutisztikus kormányzat dicshimnuszává változnának.

A múlt irodalmának nagy részét már át is alakították ilyen módon. Presztízsszempontok kívánatossá tették bizonyos történelmi személyek emlékének megőrzését úgy, hogy tetteiket egyidejűleg kapcsolatba hozzák az Angszoc filozófiájával. Több író, mint például Shakes peare, Milton, Swift, Byron, Dickens és mások műveinek átültetése folyamatban van; ha a feladatot megoldották, az eredeti műveket, minden egyéb művel együtt, amely a múlt irodal mából fennmaradt, el fogják pusztítani. Az átültetés lassú és nehéz munka, s befejezését legkorábban a huszonegyedik század első vagy második évtizedére várják. Nagy mennyiségű, pusztán hasznossági célokat szolgáló mű is van - nélkülözhetetlen technikai kézikönyvek és hasonlók -, amelyeket ugyanilyen kezelésnek kell alávetni. Elsősorban azért is tűzték ki az újbeszél végleges bevezetésének határidejét oly későre - 2050-re -, hogy időt hagyjanak az átültetés munkájának elvégzésére.



A duplajó szívek asztalán
(Újbeszél nyelvű gépvers)
  
Újbeszélve, újsírva ülünk itt, 
Duplaplusz most a bánat. 
Duplajó szívek asztalt bontanának. 
Óceánia testében újvér csorog. 

Regényíró gépek képein 
Újkatonák duplagyőzelme 
Látható 

Júlia, ahogy főléhajol, 
Olajos kezei sorokat termelnek… 
A Béke Minisztérium éves árbevétele 
Soha nem látott magasságokba szökött. Mióta minden dolgozó kap 
Regényjegyet, jönnek 
A duplapluszjó bevételek. 

A Párt öröktől fogva hatalmon áll, 
Amit kezetekbe ad, szeretet. 
Mínuszdiktatúra a miénk, 
Egyenlőségjelek vagyunk, gyerekek. 

A Párt találta ki az embereket, 
Újszeretet újsóhaja duplaerősen 
Közrefogja a népeket. 


Egy pincében O’Brien ül, 
Előtte papír, rajta kezek, 
Alatta nincspolgárok nevei 
Félhomályban derengenek. 

Arcán gond vet árnyékot, 
A Teleképen győzelem 
Egy sosemvolt sereg felett. 


A listán ott egy név: Nagy Testvér… 
Belülről rohad a rendszer? 
Duplaérdekes kérdés, 
Mely eltölt minket félelemmel. 

Óbeszélül kezd bele: 
„Winston, ennek elment az esze… 
A Párt így akar bekebelezni minket?” 


Újbeszélve, újsírva ülök előtte, 
Duplaplusz most a bánat. 
Duplajó szívek asztalt bontanának. 
Óceánia testében rossz vér csorog? 

Goldstein rágyújt egy Győzelem szivarra, 
Én Szolidaritás gint iszom, 
O’Brien izzadt homlokát dörzsöli.  

„Talán megszülték a negyedik törvényt? 
Behódolás = meghódítás? 
Így akarják elásni az ellenálást…, 
Duplajó ötlet, mondhatom.” 

„El kéne menni” – nyögöm végül – 
„Mert duplavesztesek vagyunk 
Ebben a mínuszharcban is.  

Júliát itt hagyom újregényeivel, 
Álmodozzon csak a duplagyőzelmeken. 
Mostanában mindig erről beszél, 
Mikor melléheveredem. 

Meg arról, hogy mióta minden dolgozó 
Kap regényjegyet, jönnek 
A duplapluszjó bevételek.  

Olyankor újsírva ülök mellette, 
Duplaplusz bennem a bánat. 
Duplajó szívek asztalt bontanának.  
Júlia testében Óceánia vére csorog, 

Mint a radioaktív eső az ablakon, 
Lassan, csendben és gyilkosan, 
De a Telekép napos időt jelent boldogan.” 

Duplanehéz most a szívem… 
Most mi lesz itt a pincében? 
Ülünk hárman a félhomályban 
Tanácstalanságban, rettegésben… 

„Beférkőznek ezek mindenhová” – 
Mondja Goldstein, s ránk pillant: 
„Mit jelent az, hogy igyi szudá?”  

„Gyere ide” – mondom meglepetten – 
„Egy ónép ónyelvén. 
Egy Orwell nevezetű antiíró 
Róluk írt könyveket.” 

„Ez nem igaz” – figyelmeztet O’Brien – 
„Az a nép a lélek, akiről írt… 
Mégpedig lélektani regényeket.” 

„Akkor ez csak álom?” – 
Érdeklődöm meglepetten – 
„Nem is vagyunk itt? 
Ki van itt mellettem?” 

Fölém hajol egy arc… 
„Júlia vagyok, Winston… 
Csak elaludtál itt a réten.” 

„Duplarosszat álmodtam!” – mondom neki 
„Tudom” – feleli, és simogat – 
„Sohasem volt semmiféle Goldstein 
és O’Brien, azzal csak a Telekép riogat…”

(Debrecen, 1999)